Nagy gyerek vagy tájékozott gyűjtő?

Olyan vagyok, mint a legtöbben, imádok az üzletek játékfolyosójában lógni. Nyugodtan érzem magam ott, elememben. Felfedezem ezeket az újdonságokat, amelyek még mindig vágyakoznak bennem, és csodálkozom a gyártók találékonyságán ezen a folyamatosan fejlődő területen.

De észrevettem egy furcsa reakciót is részemről: A legtöbb márka esetében úgy nézek ki, mint egy gyermek, vágyakozással játszani, kezelni, életre hívni ezeket a játékokat. Amikor megérkezek a LEGO részleg elé, megváltozik a tekintetem. Mindegyik dobozt más-más érzéssel bámulom, mintha másképp tekintenék rájuk, mintha hirtelen figyelmesebbé, aggodalmasabbá, kevésbé játékossá válnék ...

Ez a szemléletváltás mindig meglep. Szeretek játszani a LEGO-mkal, látni, ahogy a fiam összeállít egy szettet, kitalál egy hajót, ráz egy dobozt, hogy felmérje a tartalmának sűrűségét ... De én is mindig óvatosabb vagyok a LEGO-mkal, mint más játékokkal, amelyek a gyermekeim szobái.

A gyűjteményem néhány műanyag tégláját vagy minifigjét jobban értékelem, mint a legfiatalabb Pókember figuráját vagy az idősebbek szeretett pörgettyűit. Még nekik is néha nehéz megérteni azt a tiszteletet, amelyet a gyűjteményemben szereplő LEGO-knak adok, mert végül is nekik ők csak játékok, mint minden más. Nehezen értik, hogy miért érdekelnek az utasításfüzetek, vagy miért vigyázok arra, hogy ne sértsek meg egy dobozt, különösen akkor, ha karácsonykor lázas kibontás után komplexek nélkül kidobjuk a többi, olykor sokkal drágább játék csomagolását. ..

Ez a furcsa viselkedés nem zavar. Néha sokkol, mindent figyelembe véve a kíséretem, de mindig találok érvényes magyarázatot a LEGO-val való kapcsolatom igazolására. 

Sok AFOL-tól eltérően ma nagyon kevés gyermekkori emlékem van a LEGO-kkal kapcsolatban. Akkor is ez a játék már nagyon drága volt, és a LEGO-k vásárlása olyan luxus volt, amelyet nem minden szülő engedhetett meg magának. 

Nem nosztalgiából lettem AFOL, nem sok mondanivalóm van a LEGO-val töltött gyermekkoromról, és nem éreztem úgy, hogy Sötét korszak, ez a zuhanás, amely során a LEGO rajongók megcsalják kedvenc játékukat.

Mindez valószínűleg magyarázza a LEGO-val való jelenlegi kapcsolatomat: egyfajta kettősség a játék vágya és a gyűjtés iránti szenvedély között. Szeretné megismerni ezt az kellemes fájdalomérzetet az ujjaknál, amelyek túl sok téglát kezeltek, valamint arra is, hogy keresse meg a régebbi készleteket egy olyan gyűjtemény elkészítéséhez, amely már túl sok helyet foglal el. 

Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban LEGO-t játszottam volna, de emlékszem, hogy felnőttként pótoltam volna az elvesztegetett időt.

És te ? mi a viszonyod a legóhoz? Játékosok, gyűjtők, tervezők, nosztalgikusak, mit érnek ezek a műanyagdarabok a szemedben?